• sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine

Névnap

Ma 2017. szeptember 22., péntek, Móric napja van. Holnap Tekla és Líviusz napja lesz.

Nem ápolni, őrizni – a hagyományt élni kell

A Gömöri Kézművesek Társulásának célja egyebek mellett a történelmi Gömör megye kézműves hagyományainak, értékeinek bemutatása

Szalmabábuk a Kézművesség – határok nélkül című kiállításon(Fotó: a GMT archívuma)

BODNÁR MÓNIKA

A közelmúltban volt látható Kazincbarcikán a Kézművesség – határok nélkül című kiállítás, melyen a kazincbarcikai székhelyű Sajómenti Népművészeti Egyesület és a várhosszúréti székhelyű Gömöri Kézművesek Társulása mutatkozott be. A két csoportosulás 2008 áprilisában vette fel a kapcsolatot, azóta kölcsönösen segítik egymás munkáját. Ez a kiállítás termékeny együttműködésük egyik állomásának tekinthető.

A Sajómenti Népművészeti Egyesület története alig négy évre nyúlik vissza, de az Egyesületet létrehozó tagoknak ennél sokkal régebbi kapcsolata van a kézművességgel. A város művelődési intézményei között a Gyermekek Háza éveken keresztül terjesztette ezt a kultúrát, otthont adva a kézművesség iránt érdeklődőknek, támogatva azok szakmai fejlődését. Az elmúlt négy év alatt az Egyesület bemutatkozó kiállításán kívül sor került több tag egyéni kiállítására, nemcsak Kazincbarcikán, hanem több magyarországi településen is, így Miskolcon, Putnokon, Szendrőben, Sajószentpéteren, Égerszögön.

A Gömöri Kézművesek Társulása 2002-ben alakult azzal a céllal, hogy újjáélessze a hagyományos mesterségeket. Természetesen az alapító tagok már ezt megelőzően is kézműveskedtek. Megalakuláskor az a cél lebegett a szemük előtt, hogy megteremtsenek egy olyan alkotóműhelyt, ahol teret kap a kézműves mesterségek oktatása, s amely egyúttal teret biztosít az elkészült tárgyak bemutatására is. További céljaik: a történelmi Gömör megye kézműves hagyományainak, tárgyalkotó kultúrájának megőrzése, értékeinek bemutatása, a kézműves tevékenység iránti érdeklődés felkeltése, a mesterségbeli ismeretek, a szaktudás továbbadása, hagyományőrző és hagyományteremtő rendezvények szervezése. Hittel vallják: a hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg az, nem is őrizni, mert nem rab az. A hagyományt élni kell. S ők ezt teszik.

Az elmúlt évek alatt gyermek- és ifjúsági táborok sokaságát, tanfolyamok tucatját szervezték meg ennek jegyében. Az első nagyobb tábort 2003-ban tartották. Ide már nemcsak a falubéli, hanem a környező településekről érkező gyerekeket is várták. Ekkor került elő Kórintus Bözsi néni padlásáról a szátyva, amit a kultúrházban vetettek fel. Mivel Hosszúréten is megszűnt már ez a régi háziipari tevékenység, a faluból nagyon sokan, főleg az idősebb korosztály tagjai mentek el megnézni tevékenységüket, feleleveníteni a régi emlékeket. Amikor ezeket az idős néniket hallgatták, rájöttek, hogy ebben a rohanó világban mennyi régi érték merül feledésbe. Az azóta is rendszeresen megrendezett táboraik egyre népszerűbbek. A Gömöri Kézművesek Társulása nevéhez kötődik a Gömöri Kézműves Vásár, valamint a Pásztortalálkozó megszervezése. Az alakulás óta eltelt évek eredményessége nemcsak a tanfolyamok, rendezvények sokaságában mérhető, hanem abban is, hogy sikerült létrehozni bázisukat, a Kézműves Központot, ahol az alkotóműhelyek és kiállítóterem mellett az iroda is közösségi célokat szolgál.

A kazincbarcikai kiállítást szervesen kiegészítette Vereb Vean András Szoborfák című dokumentumfilmjének bemutatója. A film a Gömöri Kézművesek Társulását, annak tevékenységét mutatja be, ezen belül egyik alapító tagjának, Nagy Györgynek a sorsát.

Nagy György személyiségének varázsa fogta meg a film rendezőjét. Gyuri – ahogy barátai nevezik – fiatal életének történetét balesetek sorozata írta. Vagy mégsem? Súlyos balesetek érték, az orvosok már lemondtak róla, de ő nem adta fel. Magához tért a kómából, felállt a tolószékből, újra jár, fittyet hányva arra, hogy bal fele lebénult. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy élete hátralevő részét tolókocsiban töltse. Makacs élni akarása, erős tevékenységi kényszere, no meg családja és barátai biztató támogatása adott neki erőt a felépüléshez. S hogy mindez nem történt hiába, igazolja az a tény, hogy ma – noha aktívan már nem kézműveskedhet – ő a Társulás fő mozgatórugója. Ahelyett, hogy sorsa felett siránkozna, aktív szervezőmunkával segíti a ma már mintegy 300 tagot számláló szakmai közösséget. És feleségével, Évával együtt neveli két gyermekét, szeretetben, megértésben. Mert mint a filmben is mondja, Éva az ő hiányzó bal fele.