• sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine

Névnap

Ma 2017. szeptember 22., péntek, Móric napja van. Holnap Tekla és Líviusz napja lesz.

„…hogy az embereknek még tetszik is, az plusz ráadás, egy külön ajándék”

Annyi tervem van, és nem tudom, hogy mikor valósítsam meg? Mondja riport alanyom Ezenwa Katalin a Sajómenti Népművészeti Egyesület elnöke, „gyöngyművész”, két gyermek édesanyja.

Tulajdonképpen a gyermeknevelés és a gyöngyfűzés tölti ki az életem és teremti meg benne az egyensúlyt. A gyöngyfűzésben úgy érzem megtaláltam saját magam.

Két kisgyerekem van, az egyik negyedikes a másik első osztályos. Délelőtt főzök, mivel itthon ebédelnek, délután tanulok velük és csak este érek rá a saját munkámmal foglalkozni. Nálam a gyöngyfűzés a fiam betegsége alatt bontakozott ki teljesen. Az ő allergiás asztmája egy olyan alattomos betegség, hogy korábban sose tudtam mikor jön elő, mi váltja ki? Amíg picike volt, ki kellett tapasztalnom, milyen ételekre betegszik le. Szegénykém 10 naponként volt beteg, így esélyem sem volt munkát vállalni. Kissé depressziós is voltam ettől a helyzettől és visszanyúltam ahhoz az egyetlen dologhoz, amely örömet adott gyerekként, amiben ki tudtam kapcsolódni - otthon. Most már elmondhatom, minden rosszban van valami jó. Ha nem lett volna a fiam betegsége, soha nem jutottam volna a gyöngyfűzésben erre a művészi szintre, ahol most tartok. Olyat csináltam, amely - a sok szomorúság mellett - örömet nyújt, új energiákkal tölti fel a lelkem.
Rugalmasságot igényel ez a fajta életmód, mivel meg kell felelni az otthoni kötelezettségeimnek, ugyanakkor rendszeresen járok kézműves vásárokra, ahol rá kell éreznem a vásárlói igényekre: melyek azok az ékszerek, amelyek nagy valószínűséggel sok embernek tetszenek, és az áraik is megfizethetőek. Emellett készülnöm kell a szakköri foglalkozásokra, és időnként kiállításokra.

Kazincbarcikai születésű vagy?
Igen. Itt nőttem föl. Gyermekként sokszor jártam fel nagymamámhoz Budapestre, majd felnőttként néhány évig ott is dolgoztam. Érettségi után Miskolcon jártam a Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára édesapám óhajára - ő egy erős akaratú ember volt. Meg lett volna az eszem ehhez is, de nem erre voltam lelkileg hangolva, ezért miután édesapám meghalt, végleg otthagytam az egyetemet. Budapesten ingatlanügynök voltam egy ideig. Majd váltottam, egy bőrdíszműveshez mentem el dolgozni. Miután megismerkedtem a párommal, és az első gyermekemet vártam, visszajöttünk Kazincbarcikára.

Miért?
Édesanyám tapasztalatára és segítségére volt szükségem. GYES-en voltam, de a babázás mellett éreztem még tennem kell mást is. Összeszedtem minden addigi tudásomat és megírtam egy gyöngyfűző könyvet "Gyöngyszemek Ékszerek" címmel. 2007-ben nyomtattam ki és ezzel a könyvvel mentem be Neszádeli Gyulához a Gyermekek Házába. Letettem elé és mondtam: „ Ezt most csináltam, kérlek nézd át! Érdekel a véleményed, mit gondolsz róla?" Nem sokkal később felhívott telefonon, hogy szeretettel várnak a Sajómenti Népművészeti Egyesület következő taggyűlésére.

Itt álljunk meg és menjünk vissza a gyermekkorba. Mikor kezdődött a gyöngyfűzés szeretete?
Negyedik osztályos lehettem, amikor a billatárói olvasótáborba elküldtek a szüleim. Itt először Gyuszi bőrműves tárgyak készítését és csontcsiszolást tanított nekünk majd felesége, Marika a gyöngyfűzés fortélyait mutatta meg. Miután a tábornak vége volt Marika felajánlotta, hogy szeptembertől járhatunk a Cimbora Klubba. Odajártam rendszeresen egészen gimnazista koromig. Ez akkor még csak hobby szinten ment, kellemesen eltöltöttük a szabadidőnket.

Melyik volt az első alkotásod, amely mély nyomot hagyott benned?
Ebben az olvasótáborban gyöngyszövő-kereten megszőttem egy 5-6 centiméter széles karkötőt. Na, de az eldolgozás nehézségekbe ütközött! Mielőtt elmentünk ebédelni, levágtam a keretről a gyöngyszövést és otthagytam. Mire visszaértünk valaki megpiszkálta és lecsúszott róla pár sor. Olyan mérges lettem, hogy dühömben szétvágtam az egészet, leültem, felvetettem még egyszer a szövőkeretre a szálakat. Nem tettem le addig a munkát, amíg el nem készítettem, össze is varrtam, ekkor már eldolgoztam a szélét. Ez volt az első alkalom, hogy én magam fejeztem be a munkámat, és többé nem is okozott gondot az eldolgozás.

Erre mondják azt, hogy nincsenek véletlenek?
Biztos így van. Ha valaki nem piszkálja meg a félkész karkötőmet, akkor nem hozza ki belőlem azt a hajtóerőt és kitartást, amely későbbi felnőtt életemet is végigkíséri! A lehető legjobb dolgot tette velem.

Sokat emlegeted a Neszádeli házaspárt. Mesélj nekem a művészi kisugárzásukról, annak rád gyakorolt hatásáról!
Már gyerekkorban csodálatos dolgokat tanítottak nekünk és ezt igazán csak később tudtam értékelni. Amikor látom, hogy felnőtt népművészeti táborokban sem tudnak különbül tanítani, mint amit akkor ott Gyuszi nekünk, gyerekeknek átadott. Hogy kicsi gyerekeknek ilyen korlátlanul ilyen csodálatos darabokat megtanítson, ehhez olyan fokú emberi, művészi alázat kell, mely kevés emberben található meg. Az irigységnek semmi nyoma sincs benne, bármit megtanított, átadott tisztaszívből. Sosem felejtem el azt az érzést, amikor gyerekként megláttam Marikának a nyakában egy nyakéket és egy szép kis gyűrűt az ujján, amikor bejött a táborba. Hogy lehet ezeket megcsinálni? Ilyet szeretnék én is! Nagyon beindult a fantáziám és alig vártam, hogy mindent megtanuljak tőle. Mind a ketten nagy hatással voltak rám. Marika és Gyuszi a mai napig a szárnyam alá nyúlnak.

Térjünk újra vissza oda, hogy Gyuszi meghívott a Sajómenti Népművészeti Egyesület taggyűlésére.
Megtiszteltetésként éltem meg, repkedtem a boldogságtól. Olyan volt, mintha egy nagycsaládba érkeztem volna, mindenki művészlélek a saját területén, aki megpróbál minél többet kihozni magából. Elmondhatatlan érzés, ezek az emberek olyan beállítottságúak, hogy mindenki ad, segíti a másikat. Az egyesületi tagok között az idősebbek nagy gondot fordítanak a fiatalok felkarolására, mesterségbeli tudásuk folyamatos átadásával.

Szakköröket is vezetsz?
Itt a Gyermekek Házában tartok szerdánként szakköri foglalkozásokat, illetve tavaly a Jókai Szakközépiskola megszűnése előtt a kollégiumban a kollégistáknak. Nagyon szerették a gyerekek és láttam az arcukon a boldogságot, ahogy vitték haza az alkotásaikat, ugyanezt tapasztalom a kicsiknél is . A gyerekek minden alkalommal újat és újat akarnak tanulni. Kati néni mit hoztál? Milyen újdonságod van? Nagyon aranyosak. Ezek a gyerekek nagyon gyorsak már.

Miben látod ezt?
A felfogásukban, ahogy elkészítenek egy munkadarabot. Mások, mint amilyenek mi voltunk annak idején. Nekem óráról órára úgy kell készülnöm, hogy a kisebbeknek is legyen könnyített, viszonylag elakadás nélkül elkészíthető mutatós munka. A nagyobbaknak, valami profibb színvonalasabb dolgot kell mutatnom, de legyen meg a sikerélmény, mind a kezdőknek, mind a haladóknak.
A kezdőknél visszatértem az állatkafűzéshez, a haladóknak a gyöngyszövésen kívül olyan technikákat próbálok megmutatni, amely itt Magyarországon kevésbé ismert. Például az indiánok körében használták a szövőkeret nélküli szövést a peyote-stitch, magyarul mozaik-öltés technikát, éppen most gyakorolják a brick-stitch vagy tégla-öltés technikáját.

Térjünk vissza az egyéni kiállításaidhoz. Hogy éled meg ezeket?
A szendrői kastélyban kaptam lehetőséget egy önálló kiállításra 2008 márciusában. Határtalanul boldognak éreztem magam, hogy egy ezt tálcán kínálták akkor nekem. A Gimi Galériában is volt kiállításom. Ez azért töltött el büszkeséggel, mivel azok a tanárok is láthatták, akik gimnazistaként engem tanítottak, Petróczi Gábor volt az osztályfőnököm.

Van kiállításokra kész kollekciód?
Kialakult egy készlet, de ezt a törzsanyagot folyamatosan frissíteni kell. A Hagyományok Házában, a Népi Iparművészeti Bíráló Bizottság által újabb és újabb munkadarabokat zsűriztetek. Így próbálom elérni a Népi Iparművész címet. A zsűrizetteket teszem félre a törzsanyagba. Vannak olyan modernebb darabjaim is, amelyek nem férnek bele a népművészeti kategóriába, de olyan színvonalat képviselnek, hogy kiállításra alkalmasak.

Mi a kettő között a különbség?
A modernebb ékszereket az iparművészeti zsűrinél kellene véleményeztetni, de ezt még nem próbáltam meg. A népi kategória az, ami eredeti, hagyományos népi mintákat követ.

Milyen motívumokat használsz?
Elsősorban sárközi és erdélyi motívumaim vannak, de akad néhány ukrán mintám is. A gyöngyözés fellegvára Sárközben volt. Az internet nem ismer határokat. Nagyon sok olyan minta van, amelyet internetről szedtem le. Az alaptechnika az eredeti marad, és azt én a saját színvilágomban is megpróbálom újrateremteni. Fontos, hogy az alkotó egyrészt legyen hagyomány-követő, ugyanakkor legyen benne egy pici egyediség újdonság, ami az alkotóra utal, és tökéletesen legyen kivitelezve. Csak így kaphat az ember „A” kategóriát . „B” kategória pedig annak jár, aki eredeti hagyományos mintát dolgoz fel, eredeti színekkel, szépen kivitelezve. Ez a két kategória számít. Én például akkor érem el a Népi iparművész címet, ha lesz 25 „B” és minimum 5 „A” kategóriás ékszerem. Ez a célom!

Melyik ékszered a legkedvesebb?
Ez nehéz kérdés. Amire a legbüszkébb vagyok, az „A” kategóriás ekrü-fehér színű lépcsős nyakpántom, gyöngyház-bigyókkal az alján. Ezt már menyasszonyi ruhához is lehet viselni. Az én munkáim között ez képviseli a legmagasabb színvonalat. Néhány ékszerem "B"kategóriás, más nyakékeim pedig "Ajándéktárgy" kategóriát kaptak. Ez utóbbi például eredeti népi technikát követ, megőrizte a formáját, de a szín teljesen a sajátom. Az eredeti motívumban egy sötétbarna vagy fekete alapon pici virágocskák vannak. Nézd, ez egy moldvai csángó nyakék: szintén saját variáció, fekete csiszolt-gyöngy betétekkel. Az eredeti motívumban a sötét bordót, a lilás bordót és a fekete kombinációt használták, apró fehér mintákkal, csíkokkal.
Ez a másik egy modern darab. Nagyon csillog, emiatt nem fér bele a népi kategóriába. A központi csiszolt-gyöngyös minták kidomborodnak belőle. Úgy gondolom a mai világban a modernitást is kell követni, a piac is ezt diktálja.

Ezek a gyöngyök miből készültek?
Eredeti cseh csiszolt üvegből. De vannak swarovsky kristályos ékszereim, és féldrágaköves nyakékeim is. Az ázsiai, kínai és török gyöngyökkel nagyon nehéz dolgozni, egyenetlenek és a felét ki lehet dobni, mivel selejtes. A Jablonecből vett cseh gyöngyök lényegesebben drágábbak, viszont hulladék nélkül mind felhasználható, akárcsak a japán gyöngyök, ami a legdrágább kategória. Nem mindegy, hogyha az ember ránéz az ékszerre milyen az összhatás, már messziről nézve is látni az alapanyag értékét.

Kati folytatja tovább a rögtönzött kiállítását.
Nézd a zengővárkonyi cakkos-rojtost! Ennek az ukrán kisbékásnak a fehér verziója kapott még „B” kategóriát. Nagyon kedves darabom. Ez a bordó-fekete - ezüst az első kiállításomon velem volt és ennek a kapocs megoldása a különlegesség, egy gyöngyből készített bogyó.
Amit még nagyon szeretek az ásványok körberakása gyönggyel, damillal van ráfeszítve. Mostanában fonott horgászzsinórral fűzöm, hátha tartósabb lesz. Törekszem arra, hogy időtálló darabokat készítsek, értéket kapjon kezébe a vásárló.
Ez a gyöngykokárda Formatervezési Mintaoltalmat kapott a Magyar Szabadalmi Hivataltól. Ebben az esetben a fűzőszál vezetése számít, az, hogy a gyöngyök hogyan, milyen vonalvezetéssel kapcsolódnak egymáshoz. Készítek hastáncos ékszereket is, kézre, lábra. Ezek még próbadarabok, de ezekre is megkaptam a Formatervezési Mintaoltalmat. Amit nagyon szeretnek az emberek az a rózsafüzér. Ezt, illetve külön a keresztet is szoktam tanítani a gyereknek is.
Ami még érdekesség, én kipróbáltam a domború szövést. Egy kis technikai újítással próbálkoztam és sikerült. A Hagyományok Házába jártam Budapesten népi ékszerkészítő tanfolyamra és ez volt az egyik vizsgadarabom. A címer aljánál és tetejénél úgy van fogyasztva a gyöngysor, hogy nemcsak a két széléről, hanem középről is vettem el gyöngyszemeket. Már a szövőkereten is kidomborodik.

Nagyon sok egyéni újítást alkalmazol. Érzel valami belső útmutatást?
Igen, sokszor olyan mintha nem is én készíteném, olyan mintha készen kapnám.
Látod ez egy keresztelő tojás, amely kisbabáknak készült. Ebben a gyöngyös tojásban egy fogzást segítő, fájdalomcsillapító hatású borostyán láncocska található. Kereszt nélkül is szokták kérni csak a csipke rátéttel.

Tényleg van fogzást segítő hatása?
Én úgy tudom, a borostyán egy megkövesedett fenyőgyanta, a gyanták a test melegétől elkezdenek kibocsátani bizonyos gyulladáscsökkentő anyagokat, ez váltja ki a fájdalomcsillapító hatást.

Milyen visszajelzést kapsz a munkáidról?
„Nagyon szép kiállítás! Csodálatos ékszerek! Remek darabok! - bíztatnak - Csak így tovább!”. Ez is megerősíti az embert, hogy jó úton járok. Emlékkönyvbe írták ezeket a sorokat.

Ha összefoglalnád eddigi munkásságodat, milyen 5 kulcsszó jutna eszedbe róla?
Hihetetlen. Gyönyörű. Istentől eredő áldás! Jólét. Harmónia. Ehhez kapcsolódóan csak pozitív tapasztalatokat szereztem. Ebben találom meg a lelki békémet, hogy az embereknek még tetszik is, az plusz ráadás, egy külön ajándék. Nem az volt az alapvető célom, hogy mások dicséretét megkapjam, az csak egy plusz áldásként jött.

A család hogyan értékeli ezt a munkád?
Annak idején édesapám csak legyintett az én gyöngyfűzésemre, amikor mondtam neki, szeretnék ebből könyvet írni - ekkor még gimnazista voltam - jókat kacagott rajta,” Jó kislányom persze, írd meg!”. A férjem nagyon sokáig nem értette, hogy én mit akarok ezekkel a gyöngyökkel, de miért foglalkozok vele ennyit? Már odáig eljutottam, hogy szereti viselni az ékszereimet. Büszke rám, amikor megdicsérik rajta. A gyerekeim pozitívan állnak hozzá. A lányom elég kritikus és ő keményen véleményt mond. A csepp fiam is le szokott ülni néha gyöngyöt fűzni, ő is elmondja a véleményét, viszont nem akar tanulni tőlem, csak azt szereti készíteni, amit ő maga talál ki.

Kell hozzá érzék?
Nagyon nagy kíváncsiság kell hozzá, egy belső izgalmi állapot. Ha valaki beleszeret a gyöngyözésbe, akkor az érzék már jön. Nem is a tehetség a fontos, hanem a kíváncsiság, ez az igazi hajtóerő.

Mit üzennél a mai fiataloknak ebben a felgyorsult, rideg világban?
Ha szeretnének nagyobb dolgot kapni az élettől, akkor keressék az életcéljukat! Fontos, hogy meg tudjanak állni nyugodtan gondolkozni, amikor erre szükség van. Ilyenkor próbálják meg teljesen kiüríteni magukat. Ne gondoljanak a vágyaikra, hogy mit szeretnének elérni, megkapni. Legyen az első kérdés, MIT TUDOK ADNI? Mi az a pici tehetség, érzék, kíváncsiság vagy plusz tudás, tapasztalat, amely bennem megvan és esetleg a másik emberben nincs. Mi az, ami izgalommal és jó érzéssel tölt el? Egy kis magból fát növesztek, és az a fa termővé fordul, annak a gyümölcsét már más ember is leszedheti. Amikor a többi embert gazdagítom, akkor kapom vissza azt sokszorosan, amit én másoknak adtam.
Ha van benned egy pici parázs, próbáld meg azt felszítani, hogy láng legyen belőle és az elkezdjen világítani kifelé. Ekkor kiáramlik az energiád, és megkapod az égiektől, amire szükséged van. Gondold át mi az, amely benned rejtőzik, akármilyen kicsi dolog is legyen az.

Köszönöm a beszélgetést.

forrás: Kissné Király Piroska (fotó: illusztráció)