Get Adobe Flash player
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine
  • sajomentine

Névnap

Ma 2018. november 21., szerda, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz.

Akinek a kezei között papírcsodák születnek

Nemes ügyet szolgálni mindig felemelő érzés volt, folytatja tovább Neszádeli Gyula. Talán sokan nem tudják, hogy Japán nyelven az „origami” papírhajtogatást jelent. Japánban nagy népszerűségnek örvend ez a kellemes időtöltés, manapság felnőttek és gyermekek világszerte kedvelik, mivel élvezetes kikapcsolódás, de kézügyességet és logikai készséget fejlesztő játék is egyben.

 

Mit jelentett az életedben Zaragoza?
Ez azért volt emlékezetes és számomra jó, mert senki sem próféta a saját hazájában, környezetében. Ha nincsenek a külső megmérettetések, akkor nem ismerik el, hogy az origami is egy művészet, melyet komolyan kell venni. Amikor megkaptam a harmadik díjat ,akkor láttam a meglepetést az arcokon . Két év múlva a második díjat hoztam el, erre már a szomszéd is gratulált és dörmögve mondta : Látom benned mocorog valami. Na és ennek köszönhetem, hogy japán szakos hallgatókat taníthattam origamira Miskolcon. Ezekre a külső megmérettetésekre szükség van, ezért jók ezek a nemzetközi versenyek. E nélkül az ember megrekedhet, egy szinten maradhat, mert nem tud továbbfejlődni.

Hogy kerültél ki ide, meghívásos volt?
Telefonon hívott fel egy ismerősöm, aki tájékoztatatott erről a nemzetközi versenyről. Lefordíttattam, hogy megtudjam, miről van szó. Ha nem hívják fel a figyelmemet, akkor ez a megmérettetés kimarad az életemből.
Egy kedves dolog. Valószínű, hogy még sokan emlékeznek a „KGST piacra” Kazincbarcikán. Abban az időben rézlemezből hajtogattam ki dolgokat, meg falevélből. Felhívott egy ismerősöm, hogy ezen a piacon olyan vékony rézlemezt látott, amelyet én is szoktam használni. Az anyag beszerzésének a segítése is nagyon fontos volt az életemben. Mindig a kísérletezés hajtott és vitt előre. A mai napig nem találkoztam olyan emberrel, aki ezt a szerencsét hozó darumadarat kétszer két centis falevélből, vagy tenyérnyi nagyságú rézlemezből kihajtogatta volna.
Miskolcon az IC székházban origami tanfolyamot tartottam pedagógusok részére. Itt találkoztam Suzuki Hirokazuva,l aki ugyanitt japán nyelvet tanított. A szünetben a kezébe nyomtam a réz lemezből hajtogatott darumadarat. Csodálkozva nézte, tapogatta .Kétszer kérte vissza,hogy megnézhesse. Rá egy hétre felhívott telefonon és megkérdezte,hogy van-e kedvem tanítani, az origamit. A meglepetéstől és a boldogságtól alig tudtam kinyögni, hogy igen. Így 1991-től hét és fél éven át japán nyelv és művelődéstörténet szakos hallgatókat tanítottam fakultáció keretében az origamira. Egyedüli magyar voltam a tanszéken a többi mind japán. Tokióból nagyon komoly ellenőrzést vártak és utólag tudtam meg, hogy aggódtak értem,hogy nem taníthatok tovább. Akkor már megjelent az Origami papírhajtogatás ünnepekre című és a Módszertani útmutató játszóházi foglalkozásokhoz alcímű könyvem második, bővített kiadása is. Zaragozában elért eredményeimről okleveleim voltak. Ezek lendítettek tovább és biztosították a hitelességemet. Ezért engedélyezték, hogy én a Japán magánegyetemen taníthassak ilyen hosszú ideig.

Mivel neveztél be Zaragozába?
Repülőgépeket hajtogattam, melyekkel 1991-ben harmadik, két év múlva második lettem. Ez egy nagyon speciális dolog volt. Egyedi készítésű repülőgépet kellett készíteni. Három kategória volt. Milyen messzire repül a repülőgéped és milyen magasan és időre mennyi ideig marad fenn. Én dizájn kategóriában neveztem be. Egy darab papírból elkészíteni olyan repülőt, amelyet te találsz ki. Ez a gép maga a csoda volt, amelyet vágás és ragasztás nélkül készítettem el. El tudod képzelni, addig formálni a papírlapot, amíg ki nem alakul a csoda. Ez már egy mesterségbeli tudást igényelt.

Nem tudom elképzelni, de azt gondolom, ez már egy egyéni találmánynak számít.
Igen. Onnét tudtam, hogy jó helyen járok, Mezei István grafikusművész igen szűkszavú volt velem kapcsolatban , de amikor meglátta azt mondta:- Várjál, segítek neked! Ő fotózta le, segített a feliratozásban, ő adott olyan dizájnt repülőnek, hogy megvadítsuk a külsejét, mert annyira tetszett neki, amit készítettem.

Ez a repülő kinn maradt Zaragozában?
Kinn.

Másodszor mivel pályáztál?
Az is repülő volt.

Milyen emberi kapcsolatok vettek körül?
Én megtanultam az origamit, meg tettem is érte sokat. Rövid időn belül 22 fős pedagógus origami szakkört indítottam. Két és fél év múlva felhoztam olyan szintre a tudásukat, hogy már hat városban mutatkoztunk be. Ebből a csapatból hárman a nemzetközi origami magazinba is bekerültek, ami a legek lege, hogy egy japán kiadású origami magazinban szerepelhettek. Megint odalyukadok ki, rövid időn belül én átadtam a tudásomat, és ráadásul pedagógusoknak, hogy tanítványaiknak tovább tudják adni. Én fel sem tudnám sorolni hány helyre hívtak meg, hogy origamit oktassak, bemutassak előadás, szakkör, mesterkurzus, kézműves foglalkozások keretében. Többször kérdezték már tőlem, hány figurát tudok fejben tartani? Erre van egy kedvenc történetem
Gödöllőn továbbképzés keretében, három napon keresztül 80 pedagógussal hajtogattunk reggeltől estig. Szándékosan nem vittem magammal origami kiadványt. Megkérdezték tőlem, minek köszönhetem, hogy az origamit ilyen szinten művelem és hány darab hatogatást ismerek? Azt válaszoltam, több százat ismerek. valószínű ezt annak köszönhetem, hogy az átlagosnál fejlettebb a vizuális memóriám. A pedagógusok huncut emberek, teszteltek is egy kicsit. Én belementem a játékba és mindegyikőjüknek mást mutattam és kértem, hogy este mutassák meg egymásnak. Ekkor szembesültem vele, hogy közel ötszáz féle dolgot mutattam, tanítottam meg.

Szerinted van még olyan ember, aki a művészetet, a gyerekek és a felnőttek oktatását ilyen magas szinten műveli?
Szerencsés ember vagyok, mert ezeket a lehetőségeket szinte egyszerre kaptam meg. Jártam nemzetközi origami fesztiválokra, kijutottam Münchenbe, igaz saját pénzemen, Akira Josizava mesterkurzusára is. Sokat tanultam képeztem magam. A kollégáim kezdetben Origami Gyulának,sőt tréfásan feketeöves origamistának is hívtak Az általam vezetett foglalkozásaimon mindig az volt a célom, hogy minden hajtogatás kötődjön valamilyen alkalomhoz :karácsony, anyák napja, nőnap, vagy egyéb jeles napok. Praktikus dolgoknak nevezem ezeket, mert ünnepre készülünk, ajándékot készítünk valakinek, amelyet a megfelelő időben át is tudunk adni.

Gondoltál már az utókorra? Arra, hogy azt a sok tudást, ötletet, melyet felhalmoztál a fejedben le kellene írni, rendszerezni kellene?
Tudom, mindenkinek szüksége van az életben arra, hogy valamiképp nyomot hagyjon maga után. Tudom, hogy le kellene írni azt a sok felhalmozott tudást, amely bennem van, de még nem érzek ehhez kellő késztetést. Fotóim pedig lennének hozzá, két kiállításom anyagából.
A papírművesség játék a papírral című kiállítással 12 helyen mutatkoztam be: 16db 50×70es tablón 15 féle technika - merített és öntött papír, origami, kirigami, papírmasé papír domborítása vágása metszése, fonása stb és közel 50 db munka volt látható.
A maszkok és egyéb farsangi kellékek anyagát még csak egyszer láthatták az érdeklődők. Itt 15 db tablón 22 egyedi álarcot, valamint 5 db kalapot és sapkát lehetett látni, amit papírmasé technikával készítettem.
De úgy érzem hagytam elég nyomot magam után az emberek lelkében. Hiszen olyan sok nagy dolgot vittünk végbe kollégáimmal, megmozgatva a fél város lakosságát. De azért én egy kicsit szerencsés is vagyok, még ha tettem is sokat érte. Ilyen emlékezetes városi események voltak:
2004-ben a város 50.ik születésnapjára készült egy 6 méteres májusfa, melyre 33 ezer virág került, a lakosság összefogásával, melyet az Egressy Béni Művelődési Központban állítottunk fel. (képen)
A baromfiudvar lakóit – kakas, tyúk és csibe-ötször ötméteres papírokból készítettük el a gyerekekkel közösen, mely a Dózsa György Úti Általános Iskola aulájában volt kiállítva.
Kazincbarcika várossá nyilvánításának 55. évfordulója alkalmából, 2009-ben hat méter magas Tojásfa- Életfát állítottunk az évforduló és a közelgő húsvéti ünnepek tiszteletére, amelyen 13.220 darab – gyerekek és felnőttek által készített– kifújt és felkantározott hímes tojást helyeztünk el, melynek révén Guinness-rekordot értünk el.

Ezekről készültek fényképek?
Igen szerencsére, melyet Pálinkó Gábornak köszönhetek. fotók itt

Milyen képességeidet, tulajdonságadat tartod fontosnak, hogy oly sok felnőttet, gyereket tudtál megmozgatni életed során?
A kíváncsiság az nagyon lényeges, mely az emberben ösztönös, természetes. Nagyon lényegesnek tartom a kitartást, a türelmet. Még a derűt, a humort tenném az előbbiek mellé. Én midig annak örültem, ha a foglakozásaimon a nevetés a jókedv uralkodik. Beindult például ez a kézműves bérletes sorozat, ahol pár perc elteltével már, gurguláztak a gyerekek a nevetéstől. Eleinte az osztályok, a gyerekek úgy érkeztek, mintha tanításra jönnének. Volt olyan, aki még a kezét is hátra tette ,úgy ült a széken. Hiszem és vallom, feszült légkörben nem lehet alkotni, csak úgy, ha a gyerek jól érzi magát, felszabadult érzés tölti el.

Mi volt az életfilozófiád, amelyet átadnál a mostani fiataloknak tanulságul?
Ilyenkor az ember szívesen idéz olyan gondolatokat, amelyek már megállták a helyét az életben. Az én életfilozófiám egy arab közmondás: Dobd el a szíved és fuss utána, hogy elkapd! Saját életemből vett tapasztalat: Merjen az ember nagyot álmodni és azt merje is megvalósítani!

Szerinted a Gyermekek Háza kézműves vezetőinek könnyebb a munkája, a feladata, mint a te idődben volt?
Szerencsére mindig van olyan gyerek réteg, akire lehet számítani, bennük az érdeklődést fenntartani. Nem csökkent a látogatottságuk, sőt inkább nőtt. Napokban látogattam meg őket és örömmel újságolták, hogy 7 ezer gyerek, diák és felnőtt vett részt a különböző kézműves foglalkozásokon. Ez egyedülálló, példaértékű és mindenféleképpen rekordokat dönt. Csak gratulálni lehet hozzá.

Végezetül az opont.hu weboldalon 2007. október 15-én rólatok készült híranyagból szeretnék idézni, mely visszatükrözi személyiséged jegyeit és az emberekben kialakított képet rólad:
„… immár a második alkalommal hívták életre a Teréz napi Vásárt Kazincbarcika legkülső “kerületében”, amely ez az egyik legjelentősebb szabadtéri esemény. „ … „A templomba öltönyben, nyakkendőben igyekvő urak és fiatalemberek önként feladatot vállaltak a pakolásból. Nincs ebben semmi csoda, hiszen Neszádeli Gyulát minden második ember ismeri. A gyerekek már reggel kilencre eljöttek, pedig csak tíztől kezdődött a megyénkben élő népművészek kézműves kirakodó vására. A kézműves játszóház és bemutató is nagy tetszést aratott. Az érdeklődésre jellemző, hogy a szereplők hozzátartozóin kívül a templomból kijövők is eljöttek bámészkodni és bizony itt ragadtak néhány óráig.” (2007. október 15.)
Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem!

 

forrás: Kissné Király Piroska (fotó: Gyermekek Háza)