A weboldal a megfelelő működés érdekében HTTP sütiket használ.
Értettem
Bővebb információk

Maszkok és más farsangi kellékek  

2011.03.03 Csütörtökön a kazincbarcikai Gyermekek Házában megnyílt Neszádeli Gyula kiállítása, ahol képzőművész farsangi maszkjaiból került bemutatásra több darab

Neszádeli Gyula kiállíátsaA délutáni megnyitón az Gyermekek Házában található kiállítóterem megtelt barátokkal, művésztársakkal, ismerősökkel, érdeklődőkkel. A tárlatot Klimon István Kazincbarcika alpolgármester ajánlotta a jelenlévők figyelmébe.

Neszádeli Gyula más hosszú évek óta foglalkozik a Képzőművészet több ágával. Kedvenc alapanyai közé tartozik a papír, amiből többféle technikával varázsol művészi alkotásokat.

A farsangi időszak adta magát, hogy a karnevál legfőbb kellékéből az álarcokból, maszkokból készült alkotásait összegyűjtve bemutassa az érdeklődőknek. A helyín pedig nem is lehetne más, mint a Gyermekek Háza - Kézművesház Kazincbarcikán, ahol sok éven át alkotott, szerettette meg a fiatalabbakkal a kézművesség számos ágát.

Az alkotó nevét, munkáját ma már Kazincbarcikán szinte mindenki ismeri, az ő nevéhez fűződik többek között a 2009-ben felállított Életfa több ezer díszített tojással.

A kiállítás megnyitóját a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti iskola növendékinek műsora színesítette, megtekintető március 25-ig.

 

Akinek a kezei között papírcsodák születnek  

Nemes ügyet szolgálni mindig felemelő érzés volt, folytatja tovább Neszádeli Gyula. Talán sokan nem tudják, hogy Japán nyelven az „origami” papírhajtogatást jelent. Japánban nagy népszerűségnek örvend ez a kellemes időtöltés, manapság felnőttek és gyermekek világszerte kedvelik, mivel élvezetes kikapcsolódás, de kézügyességet és logikai készséget fejlesztő játék is egyben.

- Mit jelentett az életedben Zaragoza?

Ez azért volt emlékezetes és számomra jó, mert senki sem próféta a saját hazájában, környezetében. Ha nincsenek a külső megmérettetések, akkor nem ismerik el, hogy az origami is egy művészet, melyet komolyan kell venni. Amikor megkaptam a harmadik díjat ,akkor láttam a meglepetést az arcokon . Két év múlva a második díjat hoztam el, erre már a szomszéd is gratulált és dörmögve mondta : Látom benned mocorog valami. Na és ennek köszönhetem, hogy japán szakos hallgatókat taníthattam origamira Miskolcon. Ezekre a külső megmérettetésekre szükség van, ezért jók ezek a nemzetközi versenyek. E nélkül az ember megrekedhet, egy szinten maradhat, mert nem tud továbbfejlődni.

 

- Hogy kerültél ki ide, meghívásos volt?

Telefonon hívott fel egy ismerősöm, aki tájékoztatatott erről a nemzetközi versenyről. Lefordíttattam, hogy megtudjam, miről van szó. Ha nem hívják fel a figyelmemet, akkor ez a megmérettetés kimarad az életemből.
Egy kedves dolog. Valószínű, hogy még sokan emlékeznek a „KGST piacra” Kazincbarcikán. Abban az időben rézlemezből hajtogattam ki dolgokat, meg falevélből. Felhívott egy ismerősöm, hogy ezen a piacon olyan vékony rézlemezt látott, amelyet én is szoktam használni. Az anyag beszerzésének a segítése is nagyon fontos volt az életemben. Mindig a kísérletezés hajtott és vitt előre. A mai napig nem találkoztam olyan emberrel, aki ezt a szerencsét hozó darumadarat kétszer két centis falevélből, vagy tenyérnyi nagyságú rézlemezből kihajtogatta volna.
Miskolcon az IC székházban origami tanfolyamot tartottam pedagógusok részére. Itt találkoztam Suzuki Hirokazuva,l aki ugyanitt japán nyelvet tanított. A szünetben a kezébe nyomtam a réz lemezből hajtogatott darumadarat. Csodálkozva nézte, tapogatta .Kétszer kérte vissza,hogy megnézhesse. Rá egy hétre felhívott telefonon és megkérdezte,hogy van-e kedvem tanítani, az origamit. A meglepetéstől és a boldogságtól alig tudtam kinyögni, hogy igen. Így 1991-től hét és fél éven át japán nyelv és művelődéstörténet szakos hallgatókat tanítottam fakultáció keretében az origamira. Egyedüli magyar voltam a tanszéken a többi mind japán. Tokióból nagyon komoly ellenőrzést vártak és utólag tudtam meg, hogy aggódtak értem,hogy nem taníthatok tovább. Akkor már megjelent az Origami papírhajtogatás ünnepekre című és a Módszertani útmutató játszóházi foglalkozásokhoz alcímű könyvem második, bővített kiadása is. Zaragozában elért eredményeimről okleveleim voltak. Ezek lendítettek tovább és biztosították a hitelességemet. Ezért engedélyezték, hogy én a Japán magánegyetemen taníthassak ilyen hosszú ideig.

 

- Mivel neveztél be Zaragozába?

Repülőgépeket hajtogattam, melyekkel 1991-ben harmadik, két év múlva második lettem. Ez egy nagyon speciális dolog volt. Egyedi készítésű repülőgépet kellett készíteni. Három kategória volt. Milyen messzire repül a repülőgéped és milyen magasan és időre mennyi ideig marad fenn. Én dizájn kategóriában neveztem be. Egy darab papírból elkészíteni olyan repülőt, amelyet te találsz ki. Ez a gép maga a csoda volt, amelyet vágás és ragasztás nélkül készítettem el. El tudod képzelni, addig formálni a papírlapot, amíg ki nem alakul a csoda. Ez már egy mesterségbeli tudást igényelt.

 

- Nem tudom elképzelni, de azt gondolom, ez már egy egyéni találmánynak számít.

Igen. Onnét tudtam, hogy jó helyen járok, Mezei István grafikusművész igen szűkszavú volt velem kapcsolatban , de amikor meglátta azt mondta:- Várjál, segítek neked! Ő fotózta le, segített a feliratozásban, ő adott olyan dizájnt repülőnek, hogy megvadítsuk a külsejét, mert annyira tetszett neki, amit készítettem.

 

- Ez a repülő kinn maradt Zaragozában?

Kinn.

 

- Másodszor mivel pályáztál?

Az is repülő volt.

 

- Milyen emberi kapcsolatok vettek körül?

Én megtanultam az origamit, meg tettem is érte sokat. Rövid időn belül 22 fős pedagógus origami szakkört indítottam. Két és fél év múlva felhoztam olyan szintre a tudásukat, hogy már hat városban mutatkoztunk be. Ebből a csapatból hárman a nemzetközi origami magazinba is bekerültek, ami a legek lege, hogy egy japán kiadású origami magazinban szerepelhettek. Megint odalyukadok ki, rövid időn belül én átadtam a tudásomat, és ráadásul pedagógusoknak, hogy tanítványaiknak tovább tudják adni. Én fel sem tudnám sorolni hány helyre hívtak meg, hogy origamit oktassak, bemutassak előadás, szakkör, mesterkurzus, kézműves foglalkozások keretében. Többször kérdezték már tőlem, hány figurát tudok fejben tartani? Erre van egy kedvenc történetem
Gödöllőn továbbképzés keretében, három napon keresztül 80 pedagógussal hajtogattunk reggeltől estig. Szándékosan nem vittem magammal origami kiadványt. Megkérdezték tőlem, minek köszönhetem, hogy az origamit ilyen szinten művelem és hány darab hatogatást ismerek? Azt válaszoltam, több százat ismerek. valószínű ezt annak köszönhetem, hogy az átlagosnál fejlettebb a vizuális memóriám. A pedagógusok huncut emberek, teszteltek is egy kicsit. Én belementem a játékba és mindegyikőjüknek mást mutattam és kértem, hogy este mutassák meg egymásnak. Ekkor szembesültem vele, hogy közel ötszáz féle dolgot mutattam, tanítottam meg.

 

- Szerinted van még olyan ember, aki a művészetet, a gyerekek és a felnőttek oktatását ilyen magas szinten műveli?

Szerencsés ember vagyok, mert ezeket a lehetőségeket szinte egyszerre kaptam meg. Jártam nemzetközi origami fesztiválokra, kijutottam Münchenbe, igaz saját pénzemen, Akira Josizava mesterkurzusára is. Sokat tanultam képeztem magam. A kollégáim kezdetben Origami Gyulának,sőt tréfásan feketeöves origamistának is hívtak Az általam vezetett foglalkozásaimon mindig az volt a célom, hogy minden hajtogatás kötődjön valamilyen alkalomhoz :karácsony, anyák napja, nőnap, vagy egyéb jeles napok. Praktikus dolgoknak nevezem ezeket, mert ünnepre készülünk, ajándékot készítünk valakinek, amelyet a megfelelő időben át is tudunk adni.

 

- Gondoltál már az utókorra? Arra, hogy azt a sok tudást, ötletet, melyet felhalmoztál a fejedben le kellene írni, rendszerezni kellene?

Tudom, mindenkinek szüksége van az életben arra, hogy valamiképp nyomot hagyjon maga után. Tudom, hogy le kellene írni azt a sok felhalmozott tudást, amely bennem van, de még nem érzek ehhez kellő késztetést. Fotóim pedig lennének hozzá, két kiállításom anyagából.
A papírművesség játék a papírral című kiállítással 12 helyen mutatkoztam be: 16db 50×70es tablón 15 féle technika - merített és öntött papír, origami, kirigami, papírmasé papír domborítása vágása metszése, fonása stb és közel 50 db munka volt látható.
A maszkok és egyéb farsangi kellékek anyagát még csak egyszer láthatták az érdeklődők. Itt 15 db tablón 22 egyedi álarcot, valamint 5 db kalapot és sapkát lehetett látni, amit papírmasé technikával készítettem.
De úgy érzem hagytam elég nyomot magam után az emberek lelkében. Hiszen olyan sok nagy dolgot vittünk végbe kollégáimmal, megmozgatva a fél város lakosságát. De azért én egy kicsit szerencsés is vagyok, még ha tettem is sokat érte. Ilyen emlékezetes városi események voltak:
2004-ben a város 50.ik születésnapjára készült egy 6 méteres májusfa, melyre 33 ezer virág került, a lakosság összefogásával, melyet az Egressy Béni Művelődési Központban állítottunk fel. (képen)
A baromfiudvar lakóit – kakas, tyúk és csibe-ötször ötméteres papírokból készítettük el a gyerekekkel közösen, mely a Dózsa György Úti Általános Iskola aulájában volt kiállítva.
Kazincbarcika várossá nyilvánításának 55. évfordulója alkalmából, 2009-ben hat méter magas Tojásfa- Életfát állítottunk az évforduló és a közelgő húsvéti ünnepek tiszteletére, amelyen 13.220 darab – gyerekek és felnőttek által készített– kifújt és felkantározott hímes tojást helyeztünk el, melynek révén Guinness-rekordot értünk el.

 

- Ezekről készültek fényképek?

Igen szerencsére, melyet Pálinkó Gábornak köszönhetek. fotók itt

 

- Milyen képességeidet, tulajdonságadat tartod fontosnak, hogy oly sok felnőttet, gyereket tudtál megmozgatni életed során?

A kíváncsiság az nagyon lényeges, mely az emberben ösztönös, természetes. Nagyon lényegesnek tartom a kitartást, a türelmet. Még a derűt, a humort tenném az előbbiek mellé. Én midig annak örültem, ha a foglakozásaimon a nevetés a jókedv uralkodik. Beindult például ez a kézműves bérletes sorozat, ahol pár perc elteltével már, gurguláztak a gyerekek a nevetéstől. Eleinte az osztályok, a gyerekek úgy érkeztek, mintha tanításra jönnének. Volt olyan, aki még a kezét is hátra tette ,úgy ült a széken. Hiszem és vallom, feszült légkörben nem lehet alkotni, csak úgy, ha a gyerek jól érzi magát, felszabadult érzés tölti el.

 

- Mi volt az életfilozófiád, amelyet átadnál a mostani fiataloknak tanulságul?

Ilyenkor az ember szívesen idéz olyan gondolatokat, amelyek már megállták a helyét az életben. Az én életfilozófiám egy arab közmondás: Dobd el a szíved és fuss utána, hogy elkapd! Saját életemből vett tapasztalat: Merjen az ember nagyot álmodni és azt merje is megvalósítani!

 

- Szerinted a Gyermekek Háza kézműves vezetőinek könnyebb a munkája, a feladata, mint a te idődben volt?

Szerencsére mindig van olyan gyerek réteg, akire lehet számítani, bennük az érdeklődést fenntartani. Nem csökkent a látogatottságuk, sőt inkább nőtt. Napokban látogattam meg őket és örömmel újságolták, hogy 7 ezer gyerek, diák és felnőtt vett részt a különböző kézműves foglalkozásokon. Ez egyedülálló, példaértékű és mindenféleképpen rekordokat dönt. Csak gratulálni lehet hozzá.

 

- Végezetül az opont.hu weboldalon 2007. október 15-én rólatok készült híranyagból szeretnék idézni, mely visszatükrözi személyiséged jegyeit és az emberekben kialakított képet rólad:

„… immár a második alkalommal hívták életre a Teréz napi Vásárt Kazincbarcika legkülső “kerületében”, amely ez az egyik legjelentősebb szabadtéri esemény. „ … „A templomba öltönyben, nyakkendőben igyekvő urak és fiatalemberek önként feladatot vállaltak a pakolásból. Nincs ebben semmi csoda, hiszen Neszádeli Gyulát minden második ember ismeri. A gyerekek már reggel kilencre eljöttek, pedig csak tíztől kezdődött a megyénkben élő népművészek kézműves kirakodó vására. A kézműves játszóház és bemutató is nagy tetszést aratott. Az érdeklődésre jellemző, hogy a szereplők hozzátartozóin kívül a templomból kijövők is eljöttek bámészkodni és bizony itt ragadtak néhány óráig.” (2007. október 15.)


- Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem!

 

forrás: Kissné Király Piroska (fotó: Gyermekek Háza)

 

Wlassics Gyula-díj  

Elmagányosodott korunkban a hagyományok ápolása, a kultúra értékeinek megőrzése, átadása és közvetítése nélkül elképzelhetetlen az emberi kapcsolatok építése, erősítése. Három ez irányban elkötelezett hozzáértő közösségi ember (Bányiczki Lászlóné, Berecz Lászlóné és a kazincbarcikai Neszádeli Gyula) életének igyekezetét ismerte el a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a Wlassics Gyula-díj odaítélésével.

Wlassics Gyula-DíjMindhárman Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-minisztertől és Szőcs Géza kulturális államtitkártól vették át augusztus 20. alkalmából a kitüntetéseket.

Az idén nyugdíjba vonuló Bányiczki Lászlóné 1971-től, 40 éve van jelen megyénk közművelődésében. A legaktívabb együttműködést az elmúlt 20 év alatt a Felvidékkel sikerült kialakítanom – mondta a kitüntetett. Évekig segítettem a jászói nyári egyetem, kezdetben a gombaszögi találkozók, az Egressy Béni Országos Színjátszó találkozó, a kassai Fábry és Kazinczy Napok, a szepsi, rozsnyói, rimaszombati körzeti szavalóversenyek, a rozsnyói Czabán Samu Napok, a Gömöri Kulturális Napok megvalósítását. Közreműködésemmel 2003-ban lett a Kassa megyei Megyei Közművelődési Intézet is egyik legfontosabb intézeti partnerünk. 13 éven át a Dialógusok konferencián Felvidékről, Kárpátaljáról és Partiumból a velünk együttműködő szervezetek képviselői vettek részt.

Berecz Lászlóné 35 éve dolgozik közművelődési szakemberként. 1976-ban első munkahelye szülővárosában, Mezőkövesden az akkori Városi és Járási Művelődési Központban volt. A Művelődési Központban eltöltött 15 év során fő szakterülete a különböző amatőr művészeti csoportok, kisközösségek, kiemelten a Matyó Néptáncegyüttes szervezése, patronálása.1991-ben élve az új lehetőségekkel, a Mezőkövesdi Város Önkormányzata támogatását is elnyerve a Matyó Együttes táncosaival megalapította a Matyó Népművészeti Egyesületet, melynek mai napig elnöke, a tisztségen túl éltető ereje.

Neszádeli Gyulát élete, pályafutása, Kazincbarcikához köti. 1980-ban felkérést kapott a barcikai Egressy Művelődési Központba a gyermek és ifjúsági szakreferens állás betöltésére. Azonnal bekapcsolódott az akkor „nyitott ház” kísérlet tevékenységébe, s a játszóház kifejezés és gyakorlat szempontjából szinte országos, egyedülálló gyakorlatot alakított ki. 1990-ben adták át a művelődési központhoz tartozó Gyermekek Házát, amelynek vezetője lett.

A játszóházi és kézműves törekvések eredményeként folyamatosan alakultak ki a különböző kézműves műhelyek (origami, bőr, kerámia, modellezés, szövés-fonás, batikolás stb.)– mondja Gyula. Nyilván nem véletlen, hogy a megyei közművelődési intézet bázishellyé nyilvánította a Gyermekek Házát. 1990-1999 között japán nyelv és művelődéstörténet szakos hallgatókat tanítottam fakultáció keretében az origamira. 1991-ben a zaragozai origami versenyen harmadik, két év múlva második lettem. Kazincbarcika várossá nyilvánításának 55. évfordulója alkalmából egy 5 méter magasságú fára 13.200 piros hímes tojást helyeztünk el, melynek révén Guinness-rekordot értünk el.
A Kazincbarcikai Könyvtárpártoló Közalapítvány nevében Hazag Mihály így ajánlotta a bíráló bizottság figyelmébe: „Neszádeli Gyula több mint 30 éves közművelődési tevékenységével nemcsak Kazincbarcikán,hanem országosan is meghatározó szerepet vállalt a játszóházi mozgalom, a kézművesség mindennapi elterjesztése terén.” Kerekes Ottó, az Egressy igazgatója szerint Neszádeli Gyula szerénységével, humánus magatartásával, szakmai elkötelezettségével tiszteletet váltott ki az országos szakemberekből is.

2012.03.31.

 

Neszádeli Gyula, a szerencse fia…  

„Szívünknek időt kell hagyni, s eszünket nyitva kell tartani oly tapasztalt emberek tanácsai előtt, akik okos tervvel gondoskodnak szerencsénkről.”- írja Thomas Mann.

John Steinbecknek ez a véleménye: „A szerencséhez az is hozzátartozik, hogy az ember felismerje, amikor az útjába kerül.”

Talán ezeket ismerte fel Neszádeli Gyula és ezért lehet ő a szerencse fia? Ki ő? Rendkívüli ember, aki az egész életét más emberek szolgálatába állította: mint népművelő, tanító, gyerek és felnőtt kézműves műhelyek szervezője, vezetője, bőrműves, origami művész. S ezek közül mire a legbüszkébb? Így vall életéről.

Én Sajókazán születtem .Szüleim vendégségben voltak itt.,de én úgy gondoltam hamarabb szeretném meglátni a világot még a bábaasszonyt sem vártam meg amíg odaér, így január 13.-án pénteken megszülettem .Ezt a rövid vendégséget kivéve „barcikán” élek . Tősgyökeres kazincbarcikainak vallom magamat.

 

- Keveset tudunk rólad, az emberről. Gyerekként volt olyan játékod, időtöltésed, amely felnőtt korodban meghatározó volt?

Hiányoltam a gyerekkoromból, hogy nem voltak meg azok a lehetőségek, melyek felszínre hozták volna belőlem azt, amely útmutatót adott volna előre, hogy kipróbálhassa az ember magát.
Egressy Béni Művelődési Központban 10éven át gyermek és ifjúsági programokat szerveztem,majd 20 éven át a Gyermekek Háza - Kézműves Házat vezettem .
Mindig azt tartottam lényegesnek, ha belép a gyerek a kultúra házába, akkor minél több lehetőséggel találkozzon. Válassza ki számára a legkedvezőbbet, és ha valami tetszik neki, akkor azt továbbfejleszthesse, ki tudja magát, képességeit bontani. Nekünk nem volt meg ez a lehetőség. Ennek ellenére, amikor beszélgetünk a gyerekkorról, akkor azt mondom, engem hagytak játszani. Nekem az általános iskolai időm is úgy telt el, hogy felhőtlen volt. Volt egy 10-15 fős gyerekcsapat, mindig kitaláltunk valamit állandóan együtt voltunk, játszottunk. Én most nagyon rosszul érezném magam, ha úgy kellene élnem, mint a mai gyerekeknek, nekem ez az életformájuk nem teszik. Ha mérlegre tehetném az én felhőtlen, szabad, boldog gyerekkoromat, ahogy én felnőttem meg a mai gyerekek életét, akkor kiderülne mennyire másabb az ő életük.

 

- Mondhatjuk azt, a mai gyerekek élete nagyon irányított, sok modern műszaki kütyüvel elhalmozva?

Maximálisan. A tehetség ott volt bennünk és nem fojtották el. Középiskolás koromban sok mindennel próbálkoztam, kerestem a helyemet, saját próbálkozásaim voltak, mint minden fiatalnak.
Gyerekként is nagyon szerettem az állatokat és a biológiát ezért középiskolába Abaújszántóra kerültem a Mezőgazdasági technikumba. Itt hamarosan kiderült, hogy soha nem lesz belőlem állatorvos, mivel az első szakmai gyakorlaton rosszul lettem, amikor kezeltek előttem egy tályogos lábú tehenet. Ott is akartam hagyni a sulit, mivel a tantárgyak sem kötöttek le ,de a szüleimnek nem akartam csalódást okozni , így maradtam. Itt kapcsolódtam be a középiskolás színházi csoport munkájába, egyéni versmondás, néptánc. MHSZ sportlövészet, ahol első helyezéseket értem el versenyeken. Gitározni is itt tanultam meg.

 

- Akkor összefoglalhatjuk, egy mezőgazdasági iskola falai között bontakozott ki és kezdődött el kulturális érdeklődésed, tevékenységed. Ezek után felmerült benned, te egy humán érdeklődésű ember vagy?

Akkor nem gondoltam erre, de utólag azt kell mondanom igen. A középiskolának nagyon sokat köszönhetek, nagyon sokat annak, hogy kollégista voltam, mert én akkor ott tanultam meg az önállóságot. Ott lettem közösségi ember.
Nekem másként volt jó iskola, azért mert én ott teljesedhettem ki. Ez annak köszönhető, hogy nem kötöttek le azok az ismeretek, amelyet az iskolában tanultunk, egyébként ez volt a szerencsém, mert egy másik ismeretlen területen a kultúra ágazatiba kerülhettem bele. A szervezőkészségem az itt bontakozott ki.

 

- Hogyan lettél népművelő?

Érettségi után, beiratkoztam a régi 105. Szakmunkásképző Intézet szerves vegyész szakára, ahol két év alatt szakmát tanulhattunk, gyakorlatra pedig a BVK-ba jártunk. Az egyik munkatársam szólt, hogy hallotta a Radnóti Művelődési Házba gyerekklubot akarnak indítani Miért nem jelentkezel oda? Addig rágta a fülemet, amíg felkerestem Nagy Imrét, az akkori igazgatót és vállaltam a klub vezetését . Ezután már az én szívósságomat jellemzi, amit elkezdek azt végig viszem. A feleségemmel együtt 15 éven át csináltuk, minden vasárnap délelőttönként, az utolsó évet minden térítés ,fizetés nélkül. Ennek a Cimbora kézműves gyerekklubnak köszönhetem népművelő pályafutásomat. Ezzel a klubtevékenységgel értem el a kiváló megyei klubvezetői elismerést.

 

- Itt csak kulturális tevékenységet csináltatok Marikával, a feleségeddel?

Én itt a világon mindent kipróbáltam a tűzzománctól a kerámiáig mindent, szőttünk, fontunk. Amilyen tevékenységet kipróbáltunk a Cimborával, később a játszóházban a kollegáim segítségével közel száz gyerekkel meg tudtuk valósítani.

 

- Mondhatom azt is, hogy autodidakta módon képezted magad?

Pontosan. Amit megtanultam, azt mindjárt átadtam a gyerekeknek. Én, ha elkezdek egy gyerekcsoporttal foglalkozni, akkor minél több ismeretet szeretnék átadni, de ebben a szülők is partnerek voltak. Mindig arra törekedtem, hogy a gyerekek játszva jól érezzék magukat. Mindig játékkal kezdtük! Amikor az Egressy Béni Művelődési Központba kerültem és elkezdtük a Játszóházat, akkor is játékkal kezdtük és néptánccal fejeztük be. Nekem szerencsém volt, vagy azt is mondhatom, hogy szerencsés időben éltem. Abban az időben indult a játszóházi mozgalom én tréfásan azt szoktam mondani azt se tudtam jóformán, hogy eszik- e vagy isszák. Ennek a beindításának köszönhetem, hogy felhívtak az Egressybe és elkezdtem tanfolyamokra járni, képezni magam. Például a gyöngyszövést Balatonalmádiban tanultam meg. Engem mindig a véletlenek segítettek. Mintha egy láthatatlan kéz irányította volna az utamat.

 

- Hogyan és hol képezted magad?

Az első diplomámat a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola tanítói szakán szereztem. Amikor végeztem, abban az évben indították Budapesten a Népi játék és Kismesterségek Szakoktató képzését. Az első éven minden kismesterséget meg kellett tanulni és minden mesterségből vizsgadarabot készíteni és vizsgázni. Gyakorlatilag én itt teljesedtem ki. Ezeknek a kismesterségeknek a szakoktatója vagyok. Ezért tudtuk a NAT (Nemzeti Alap Tanterv) bevezetésekor a pedagógusképzést felvállalni. a B-A-Z megyei Pedagógusképző Intézet keretében.
Az én követésemre és javaslatomra a Gyermekek Házának munkatársai is ezen a budapesti képzésen vettek részt. Volt, aki előző végzettségének megfelelően szakoktatói oklevelet, más diplomát kapott. Ezért tudtunk részt venni a pedagógusok továbbképzésében. Igy lehettünk sokáig Megyei Módszertani Központ bázis intézménye.
Mi rögtön Gyermekek Háza lettünk, ilyen az országban kb. 5-6 volt. az összes többi úttörőházként működött, melyek a rendszerváltás hajnalán átkeresztelődtek gyerekek házává, vagy ehhez hasonló neveket adtak neki. Akkor ez fénykorát élte.

 

- Időben mikorra tehető?

1980-ban volt. Ekkor kerültem én is az Egressybe. 1990-ben került átadásra a Gyermekek Háza.

 

- Megismerted a kismesterségek alapjait végül is mérleget vonhattál, melyikben tudsz a legjobban kiteljesedni?

Azért itt most el kell mondanom, hogy én nem véletlenül választottam a bőrözést, hiszen apám csizmadia volt, és ha nem is vonzott az ő mestersége, de tudat alatt mély nyomokat hagyott bennem. Ő állandóan otthon dolgozott a nagybátyám pedig asztalosmester volt. Gyerekként a szemem előtt született meg egy-egy csizma, melynek a folyamata lefényképeződött az agyamban és ezeket az ismereteket hívtam elő, amikor eljött az ideje. Igen, úgy mentem Budapestre, én a bőrözést választom. Nekem ez annyira természetes volt, ebbe nőttem bele. Belém ívódott a bőrszag. Nekem nagyon tetszett ennek az iskolának a felépítése, mert minden kismesterséget ki kellett próbálni és a mesterremeket meg kellett csinálni.

 

- Beszélgessünk még a bőrözésről!

Markánsan 6-7 olyan bőrözési technika van, amely gyerekekkel játszóházi körülmények között elsajátítható másfélóra alatt úgy, hogy készterméket tudjon hazavinni. Én ezeket a technikákat zárt és nyílt tereken kipróbáltam. Bőrt domborítottam gyerekekkel. Amíg a Gyermekek Háza el nem készült többet voltunk kinn a tereken, kinn a szabadban, mint benn. Megszálltuk a szabad tereket. Rengeteg kézműves tábort szerveztünk. Én nagyon kevés időt dolgoztam fedett helyen, annál többet napsütésben, vagy csepergő esőben. Sokszor olyan asztalon dolgozva, amely ingott-mozgott. Mégis szép évek voltak és a mai napig megmelengeti a szívemet, ha ezekre az időkre visszagondolok. Mindig fontosnak tartottam, hogy a megszerzett tudásomat úgy adhassam át, hogy azt ne csak én, de a gyerekek is megszeressék, élvezzék és a tudást tovább vihessék.

 

- Ezt nevezik pedagógiai érzéknek, olyan tudásnak, amelyre születni kell. Nem elég a tudást megszerezni azt át is kel tudni adni és ehhez volt neked csodálatos érzéked és képességed. Sok szerszám kellett a bőrözéshez?

A köztudatban ez van, de a valóság más. Apámnál láttam, hogy hány szerszámmal dolgozott. Nyílván vannak nagyon speciális eszközök, erről apámmal nagyon sokat beszélgettem és azt mondta:- Jó, jó fiam ha van, de az nem lényeges! Nálunk Magyarországon a pásztorművészet nagyon magas szintre jutott. Ha jól belegondolok a pásztornak három szerszáma volt: 1. bugylibicska 2. szíjhasítófa 3. szúróár.

- Kazincbarcikán olyan iskolát teremtettél, mely nemcsak megyei, de országos hírnevet is kapott. Ezért megyei és országos elismeréseket kaptál. Olvastam az interneten, hogy:

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium a Wlassics Gyula-díj odaítélésével ismerte el a legmagasabban munkáságodat. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás minisztertől és Szőcs Géza kulturális államtitkártól vehetted át 2011. augusztus 20 alkalmából kitüntetésed.
Az 1999-ben alapított Wlassics Gyula-díj azoknak a közművelődésben dolgozó szakembereknek adományozható állami kitüntetés, akik az iskolán kívüli művelődésben elméleti tevékenységükkel, új módszerek kidolgozásával, azok alkalmazásával és terjesztésével kiemelkedő eredménnyel szolgálták a korszerű művelődést és a művészi ízlés fejlesztését.

A Magyar Kultúra Napja Borsod-Abaúj-Zemplén megyei ünnepségét, 2010. január 22-én a Tokaji Kulturális és Konferenciaközpontban tartották. Itt Koncz Ferenc, a megyei közgyűlés alelnöke adta át a Megyénk Kultúrájáért Díjat. Az elismerést tárgyalkotó művészet kategóriában Neszádeli Gyula kapta.

 

- Ezeket az elismeréseket, hogyan élted meg?

A baráti körömben gratuláltak, amikor megkaptam. Volt olyan, aki azt mondta, ezt már 10 évvel ezelőtt meg kellett volna kapni, nem a nyugdíjazás előtt és után. Én úgy gondolom, engem mindig a gyerekek közötti siker és eredmények motiváltak és vittek előre. Mindig talajon maradtam munkatársaimmal együtt, mindig a bizonyítás vágya hajtott előre. Egyfelől ez jó is volt. Amikor megkaptam ezt a díjat és a vonaton utaztam megkérdezték tőlem hova utazom, hírtelen eszembe se jutott, hogy milyen díjat kapok. Csak nagyon szűk baráti kör tudott a díjátadásról. Megkaptam a díjat augusztus 20-án, másnap már a szabadtéren ostort fontam gyerekekkel. Ha én nem ez vagyok, akkor nem tudnám másként élni az életem.

 

- A szerény emberek azok, akik nem a díjakra vágynak. Jól gondolom?

Nagyon sok mindennel foglalkoztál még, amiről nem beszélgettünk: origami, papírmasé, álarcok, ékszerek készítése.


forrás: Kissné Király Piroska (O Pont fotó: Pálinkó Gábor)